Váray László dalait hallgatva megelevenednek a hétköznapok. Most Drávacsehiben történt mindez a Bőköz Fesztiválon. Olyan természetességgel hitelességgel meséli el gitárjával a történeteit, hogy eszembe jutottak róla Bereményi Géza Cseh Tamásnak írt szövegei. Az egyszerűségbe rejtett magas színvonalú költészet. Remek választás volt a meghívása az Ormánság kis falvaiba.

Váray Lászlót jól ismerhetik azok, akik követik a magyar zenei életet. A Colombre Band, a Belvárosi Betyárok formációk tagja. Dalai, szövegeinek világa, azokba rejtett esszenciális, ironikus megfogalmazása sok rajongót vonz. A nagyközönség is találkozhatott vele két éve A Dal egyik versenyzőjeként. Számos hazai és nemzetközi fesztiválon és koncerten lépett már fel. Most az Akusztik Stand Up műsorával érkezett az Ormánságba. Egyszer azt mondta valaki a dalairól, hogy „a szövegei olyanok, mint egy jól nevelt pittbull, aki kitépi a szíved, majd végül visszahozza.”  Nagyon találó ez, hiszen a történeteibe rejtett sors, fájdalom, humor, szarkazmus, irónia, összekacsintás mind ezt támasztja alá. Dolgozik rhythm and blues, funky, blues-rock, dzsessz, folk elemekkel, remek partnere ebben Alasztics Balázs szaxofonos, aki olyan színekkel, szólókkal, díszítésekkel tölti meg a számokat, hogy azok más dimenzióba kerülnek, új és nagyívű utakat járnak be.

Váray László remek történetmesélő, modern kori dalnok, aki képes dalt írni a Marketinges dumáról, Kicsi madárról, Kapuzárási piknikről, Buboréktündérről, utazásokról, autókázásról, alagútról, s elviszi a hallgatóságát az előttünk tornyosuló hétköznapokba. Mintha azt mesélné, képzeld hogy jártam tegnap…. A történet hétköznapi, a megfogalmazás érzékeny, költői, szabad, fanyar, tanulságos, játékos és csattanókkal telített. Akárcsak az abszurd, amikor az ember lehajol és a lábai közül szemléli a világot. Mélységben látni, magasra vinni a dalt. Ez az ő stand upja. Hétköznapi tanítása. Sűrű életünk ironikus tükre.

V.R.