Rajtunk felejtett szavak

Műfajépítő és határbontó, aki mindig rajtunk felejti a szavait, egyedi hegedűjátékának jellegzetes hangulatával együtt. Csontból jövő és odáig hatoló muzsika ez. Szabó Balázs Bandája nagy érdeklődés mellett remek hangulatú koncertet adott az V. Bőköz Fesztiválon Kémesen, az Ormánság nagyszínpadon.

Talán nem meglepő, Szabó Balázs kiskorában hegymászó szeretett volna lenni. Nem vált azzá, ám a magasságokat bármikor képes elérni, meghódítani a zenéjével együtt. Nem vegytiszta folkmuzsika ez, de a népzene, annak motívumai meghatározóak abban a stílusban, amelyben a műfaj leginkább önmaga. Sűrű, nagyívű dalok, etnós vonulattal, a könnyűzene, a népzene, a dzsessz és a funk találkozása. Irodalom, költészet, Radnóti Miklós szellemisége, s egy többszintű all-round tehetség találkozása egy generáció lenyomata. 

 Szabó Balázs Bandájának a fellépése a fesztivál egyik üzenete is lehet. Bármilyen nehéz is a helyzet a világjárvány miatt, a zene fontos álomrajz kell, hogy maradjon. A bennünk keringő vér az ő muzsikája. Oyan pillanatokban, amikor a rét reggelente kikel alattunk. Ikarosz pedig ezt dúdolja közben: “Most nem azért nézek a napba, hanem csak azért, hogy más is kutassa, most nem azért szállok a fénynek, hanem magamért, hogy tudjam, hogy élek.”  Szabó Balázs így felejti rajtun szavait. Kavargó és bennünk rejlő érzelmi szupercellaként.  A Bőköz Fesztivál rejtett titkával együtt. Élet ez elvitelre.

V.R.