Egy történet szólt most egyetlen érzésről, és arról, hogy Tóth Vera sorskereke a kémesi lélekben tovább forog és él a Bőköz Fesztiválon a csütörtöki fellépése után. Mert együtt énekelhette vele a közönség: „Boldogság, gyere haza!” Cserháti Zsuzsa, Tina Turner, Balázs Fecó és az LGT szellemisége keretbe foglalta ezen az estén mindazt, amit ő átélt az elmúlt évtizedekben. A szívét vándoroltatja a dalaiban. Ezzel nyűgözött le mindenkit.

A Bőköz Fesztivál nulladik napján minden várakozáson felüli érdeklődés mutatkozott a koncertek iránt a kémesi Ormánság Nagyszínpadon. Hétköznapon este talán még soha ennyien nem mozdultak ki otthonról a településen, valószínűleg még soha nem érkezett ennyi vendég a faluba ilyenkor. Tóth Vera Quartetje pedig ezt megérezve minden energiát beleadva remek csapatmunkával, profin szerkesztett műsorral, szerethető légkörben őszintén, hitelesen varázsolt. Az egyedi, kitűnő hangszerelés, a zenésztársak: Duka László, a virtuóz, műfaji határtalanságot képviselő improvizációs hegedűs guru, Molnár Tibor, az erőteret betöltő ritmusbomba, beatboxos, szájdobos, Bérces Viktor, a billentyűk megbízható, ugyanakkor színes zsonglőre olyan hátteret adott a koncertnek, hogy emlékezetes marad a nézőknek. Tóth Vera dalaival vallomásosan utazhattak az emberek az életébe, lelkébe, sorsába. Játszottak saját szerzeményt , átdolgozásokat. Felcsendültek örökzöld LGT-számok és parádézott Tina Turner legendáját megidézve. A Proud Mary újfajta értelmezést nyert ebben a zenekari felállásban. Nem klasszikus színpadot robbantó finálé-számmá vált. A ritmus a funkys, dzsesszes vonulatot képviselve olyan modern, ugyanakkor a múltat tisztelő és arra építő falakat rengető újszerű irányba vitte ezt a slágert, hogy arra még talán Tina is azt mondaná: „ezt vigyétek tovább belőlem!…”

Természetesen Cserháti Zsuzsa dalai a Hamu és gyémánt, a Boldogság, gyere haza! sem maradhatott ki a műsorból, hiszen Tóth Vera és az ikonikus énekesnő lénye összekapcsolódtak a végtelenben pályafutása, megasztáros kezdete óta. Ez vált Vera sorskerekévé is egyben azzal a túlélő üzenettel, hogy mindig van tovább. A közönség pedig megérezve, átélve a pillanatot csatlakozott a közös énekléshez. Igazi kémesi egymást választó pecsét volt ez. Olyan, amikor valaki költözik, de nincs nála doboz, bőrönd, csomag, csak elhozza magával mindazt, ami a legfontosabb számára. Dalokba zárt szívét. Körforgásként, hogy boldogsága egyszer tényleg hazaérjen. A Bőköz Fesztiválon ez most megtörtént. Ormánsági lélektalálkozásként. 

(V.R.)