Energia, elegancia, egyéniség, egyediség és egy hang. Ő a szving hercege, azaz Gájer Bálint, aki a Kollmann Gábor Quintet vendégeként dacolt a hűvös, hideg időjárással és a kémesi színpadon megmutatta: a stílus, a műfaj, a zene olyan, mint egy kohó. Fortyog, izzik, ha hevítik. A kabátokban fázó közönség pedig ezt érezve átvette a fellépésük hőfokát és remek koncert kerekedett ebből.

Kollmann Gábor szaxofonos a magyar dzsessz kiemelkedő zenésze. Gazdag pályafutása közben fontos számára, hogy a quintet hangzásvilágot is őrizze a műfajon belül. Hiszen ez a leggazdagabb, legeredetibb, mert a szaxofon mellett hangsúlyos szerepet kap a számok eljátszása, megfogalmazása közben a trombita, a zongora, a bőgő és a dob is. Izgalmas,  remek dzsessz kerekedik ki így, ha ők muzsikálnak. Most is ez történt. Bemelegítésként játszottak három számot, amikor tényleg érezni lehetett, ilyen hangszerelésben izzik a legjobban ez a műfaj. Lüktet, hihetetlen zenei szabadságot sugároz, és ezzel éltek is Kollmann Gáborék. Parádés szólók, témák, zenei standardok, fúziós megoldások követték egymást. Yehudi Menuhin azt mondta a dzsesszre, hogy az tulajdonképpen nemzetközi népzene. Talán igaza lehetett, hiszen hordozza a gyökereket, hagyományokat, a spiritualitást, a szabadságot, a határtalanságot, egyfajta belső életérzést és ez állandó kapcsolódási pontot jelent két zenész között akárcsak a közönség és a színpad között. Ezt mutatták be nagyon magas szinten a Kémesre látogató formáció tagjai is. Rétegről rétegre fejtették fel a számokat és formálták egyéni játékuk stílusára. Letisztultan, ugyanakkor virtuózan.

Remek vendégnek bizonyult ehhez a zenei utazáshoz Gájer Bálint, akinek hangja, megjelenése, a szving és dzsessz popos felütésekkel színesített előadásmódja megmutatta: a műfaj választ magának embert és azt felruházza a kiválasztottaknak járó hitelességgel, önazonossággal, és persze a tehetség repítő erejével. Az, hogy mint gondol a szvingről, dzsesszről, eddigi pályafutása, lemezei megmutatják akár egy lakmuszpapír. A szving hercege meghódította mindazokat, akik dacoltak a hűvösre fordult időjárással. Így újra kiderült: a dzsessz, a zene tényleg legyőzhet mindent. A bőközi fesztiválkohó meleget adó atmoszférájában.     

(V.R)