Mi történik akkor, ha váratlanul szembesülünk rejtett családi titkokkal? Milyen az, ha valaki szokatlanul udvarol, és már két Limuzin felbukkanásával fenyegetőzik? Hogyan zajlik egy rablás, amikor nem úgy kezdődik, mint a filmekben?  Hivatalok, tanári szobák, utcák, békésnek tűnő otthonok. A zuhanás második pillanata című abszurd álomjátékot láthatták a nézők Kémesen. A viccekbe rejtett valóságon, vagy a valóságba rejtett vicceken nevettek az érdeklődők? Nézőpont kérdése. A műfaj görbe tükre hordozta a választ.

Izgalmas szellemi utazásként a társadalmi, morális kérdésekre nyitott, az abszurd humort kedvelőknek készült a meghökkentő szituációkra épülő álomjáték a Soproni Petőfi Színház és a Forrás Színház közös előadása. A nézők nem egybefüggő történetet láthattak, hanem különálló jeleneteket, melyek bemutatják az élet adta eléggé furcsa, meghökkentő, megdöbbentő, ugyanakkor humoros jeleneteket. Olyan égető társadalmi kérdésekről szóltak ezek a helyzetek, mint a diszkrimináció, a családon belüli erőszak, a férfi-nő kapcsolatok felborult szerepei, az életre jellemző állandó megfelelni vágyás, a hivatali útvesztők igazi rejtelmei, a tanárnő és tanulók kapcsolatai. A darab szövegkönyve Katona Imre műhelymunkái alapján készült. A dramaturg Molnár Anikó, a játékmester Papp Attila. Velük együtt szerepelt a produkcióban Szőcs Erika, Major Zsolt, Savanyu Gergely és Marosszéki Tamás. A rendező a Jászai-díjas Pataki András, aki a díszletet is kitalálta. A jelmez Szélyes Andrea munkája.

A nő, a vak és a cigány. Agresszív udvarlás. Hordó. Én vagyok az anyád! Rablótámadás. Genderkérdés. Gravitáció. Smürc. Néhány cím azokból a jelenetekből, amelyek alkották ezt az álomjátékot. Néha úgy tűnt, nem is álom, hanem valóság, amit látunk. A néző dönthette el ezt. Amikor pedig vége volt ennek a színházi utazásnak, sokan úgy álltak fel a székükből: nem is annyira abszurd már mindaz, amit láthattak. Ez a való világ, Ami viszont így tényleg abszurdnak tűnik.

(V.R.)