Abszurd zuhanások

Mi történik akkor, ha váratlanul szembesülünk rejtett családi titkokkal? Milyen az, ha valaki szokatlanul udvarol, és már két Limuzin felbukkanásával fenyegetőzik? Hogyan zajlik egy rablás, amikor nem úgy kezdődik, mint a filmekben?  Hivatalok, tanári szobák, utcák, békésnek tűnő otthonok. A zuhanás második pillanata című abszurd álomjátékot láthatták a nézők Kémesen. A viccekbe rejtett valóságon, vagy a valóságba rejtett vicceken nevettek az érdeklődők? Nézőpont kérdése. A műfaj görbe tükre hordozta a választ.

Izgalmas szellemi utazásként a társadalmi, morális kérdésekre nyitott, az abszurd humort kedvelőknek készült a meghökkentő szituációkra épülő álomjáték a Soproni Petőfi Színház és a Forrás Színház közös előadása. A nézők nem egybefüggő történetet láthattak, hanem különálló jeleneteket, melyek bemutatják az élet adta eléggé furcsa, meghökkentő, megdöbbentő, ugyanakkor humoros jeleneteket. Olyan égető társadalmi kérdésekről szóltak ezek a helyzetek, mint a diszkrimináció, a családon belüli erőszak, a férfi-nő kapcsolatok felborult szerepei, az életre jellemző állandó megfelelni vágyás, a hivatali útvesztők igazi rejtelmei, a tanárnő és tanulók kapcsolatai. A darab szövegkönyve Katona Imre műhelymunkái alapján készült. A dramaturg Molnár Anikó, a játékmester Papp Attila. Velük együtt szerepelt a produkcióban Szőcs Erika, Major Zsolt, Savanyu Gergely és Marosszéki Tamás. A rendező a Jászai-díjas Pataki András, aki a díszletet is kitalálta. A jelmez Szélyes Andrea munkája.


A nő, a vak és a cigány. Agresszív udvarlás. Hordó. Én vagyok az anyád! Rablótámadás. Genderkérdés. Gravitáció. Smürc. Néhány cím azokból a jelenetekből, amelyek alkották ezt az álomjátékot. Néha úgy tűnt, nem is álom, hanem valóság, amit látunk. A néző dönthette el ezt. Amikor pedig vége volt ennek a színházi utazásnak, sokan úgy álltak fel a székükből: nem is annyira abszurd már mindaz, amit láthattak. Ez a való világ, Ami viszont így tényleg abszurdnak tűnik.

(V.R.)