Esőtánc a devecseri fiúkkal

A szívük ritmusa, a vérükben lévő muzsika olyan, akár egy ballada. Szenvedélyes, néha keserű, máskor pedig eget rengető erejű, végtelen, pergős, mulatós történet. Az esőt ugyan nem sikerült megállítaniuk, ám a zuhéban is képesek voltak megtáncoltatni fiatalokat a Fláre Beás tagjai a tésenfai Roma-udvarban. A devecseri fiúk autentikusan, önazonosan a saját kultúrájukat, folklórjukat, hagyományaikat, zenéjüket hozták el a Bőköz Fesztiválra, s a lábak azonnal mozdultak, amikor a ceglédi kanna hangja és a gitár dallama találkozott. Így indult az ősi életmeséjük. 

A Bőköz Fesztiválon először léptek fel, viszont már bejárták Európát, fesztiválokat, szinte az egész országban koncerteztek, még Kínában is ismerik őket. Veszprém megye cigány folklórjának kiemelkedő képviselői a Devecserből és környékéről származó Fláre Beás tagjai, akik a szakadó eső ellenére remek hangulatú koncertet adtak.

Fotó:Kovács Zoltán


Az ormánsági rendezvényen idén újdonságként a kulturális nyitottság, az identitás erősítés, a hagyományőrzés, a népi folklór és művészet jegyében a roma közösségek számára adnak lehetőséget megmutatkozni zenében, táncban, gasztronómiában a Tésenfán megnyilott Roma-udvarban. Ennek a vendégei voltak a devecseri fiúk, akik sugározták azt, amiről énekelnek, zenélnek, az nem művészkedés, ők ebbe születtek bele. Ha rájuk nézett az ember, amikor kezükbe vették a hangszerüket, ahogy játszottak, énekeltek, ott az eső mellett a szívük ömlött a nézőkre. Énekelnek a saját nyelvükön arról, ami a lelküket, sorsukat körbeveszi. Asszony, szerelem, család, hit, hagyományok, mulatás, csalódás, reménytelenség, megtalálás és elhagyás.

Őket soha nem zavarta, ha cigánynak vagy romának hívják őket, mert őseik szelleme él bennük. Ezt hozták magukkal a bölcsőtől. A beás cigányság zenéje mellett a többségben élő romungró cigányok dalait szintén játssza az együttes. A Fláre Beás tagjai kisugárzásukkal, egy mosollyal, kiszólással, olyan belső tűzzel, örömzenéléssel képesek megnyerni maguknak a nézőket, amely tényleg csak a leghitelesebb előadóknak sikerül. Talán azért, mert ők élik a zenéjüket, nem előadják. A tésenfai szakadó esőben zajlott koncertjükre meglepően sokan jöttek el, és az égi áldás ellenére esernyők, esőkabátok alatt ott is maradtak. Szemmel láthatóan nagy kedvvel hallgatták az ősi ritmusokat.

A Fláre Beás titka, hogy nem színpadias a produkciójuk, mert az életük, sorsuk sem volt az soha. Az ő zenéjük olyan, hogy életre kelt múltat, jelent, s az ember csak azt érzi: magnetikusan fogja egy titokzatos ritmus, mozdítja, viszi a lelkét egy tenger felé, és soha nem látni a túlsó partot. A ceglédi kanna fülbemászó kongása mutatja: a devecseri csapat, a kialakult esőtánc bőközi emlékkő marad a nézőknek a fesztiválból. Beásszívek ritmusával.    

(V.R.)