Egy férfi és egy nő, két karizmatikus színművész, szép ember, színes egyéniség, lehengerlő hang, remek slágerek, könnyedség, kisugárzás, energia, magabiztos előadói stílus, és kész a recept arra, hogyan lehet igényesen, magas színvonalon fellépni még a legkisebb faluban is. Kisfaludy Zsófia és Domoszlai Sándor a soproni színház kedvelt sztárjai zenés műsorral lepték meg a Drávacsehiből elszármazottak napjára összegyűlteket. A Bőköz Fesztivál közönsége egyhamar nem felejti őket, olyan fergeteges hangulatot teremtettek a Neoton slágereitől, az operetteken át egészen a Kabaré produkció címadó daláig. Teremtett fényörvényükben.
Kisfaludy Zsófia és Domoszlai Sándor a legkomolyabban veszi a színpad iránti tiszteletet. Olyan magas hőfokon léteznek, játszanak énekelnek, táncolnak a világot jelentő deszkákon, mintha aznap, abban a pillanatban kellene meghódítani a közönséget, az egész világot. Mert a dal, a színház, minden egyes általuk elénekelt szám az ő személyes történetük, üzenetek a lelkükből, gondolataikből. Nem az életükért énekelnek, játszanak, hanem az életüket adják oda minden egyes színdarabban, fellépés alkalmából. Aki ezt nem hitte el eddig, elég volt megnézni a mostani fellépésüket.
Jó érzékkel összeállított műsorokban a 220 felett című Neoton nyitószám megadta a kezdő sebességet ahhoz, hogy végigszáguldjanak a közönség szívén és nyomot hagyjanak bennük. Domoszlai Sándor énekelte Korda György Reptér című slágerét, mégpedig olyan előadói bravúrral, hogy ha valaki behunyta a szemét, megelevenedett előtte az eredeti feldolgozás. A kiválasztott operett, musical dalokról nem is beszélve. A színművész hangja egyébként is olyan magas szinten, tisztán, színesen, átütő erővel képes hatni, hogy Eisemann Mihály, Lehár Ferenc, Kálmán Imre is elismerően csettintene ma, ha hallanák hogyan énekli műveiket. Lehet, most a Drávecsehi melletti települések is érzékeltek ebből valamit, mert oda is átszűrődött mindez, akkora energiával, távolságokat legyőzően dalolt.
Kisfaludy Zsófia pedig egyszerűen olyan a színpadon, mint a tornádó. Felkapja a hallgatóságot, repeti lényével, egyéniségével, nőies erejével, egyedi és magas színvonalon képzett hangjával. Az indián bölcsek egy-egy ünnep alkalmával a törzs varázslónőjének azt mondták: „Ha mondod elfelejtem, ha mutatod, nem látom. Ragadj el, és megértem.” Talán ez az előadói, színészi energiamezejének az origója. Ő elviszi a világába a közönséget. Ott beszél, ott mutat meg mindent magából. Mostani fellépésen mindez legjobban akkor derült ki, amikor a Kabaré című musical főcímdalát és a Bál a Savoyban revüoperettből Daisy Parker-belépőjét énekelte. A nézőket elragadva varázsolt. A két színművész előadott duetteket is, operettekből, zenés darabokból, musicalokból. A Miss Saigonból a jól ismert Szóló szaxofon-dal műsoruk egyik kiemelkedő produkciója volt.
Kisfaludy Zsófia és Domoszlai Sándor színvonalas műsora azt mutatta meg az őt vastapssal ünneplő közönségnek, hogy színpadot betöltő emlékezetes teljesítményekre azok képeseket, akik körül mindig kialakul a fényörvény. Repítően, művészi pecsétként.
(V.R.)
