Nem írt túl sok darabot, viszont több műfajban alkotott. Egy ideig kultusz alakult ki körülötte, majd művei lassan eltűntek az operaszínpadokról, koncertermekből. A kémesi és szaporcai református templomban most azonban újból felcsendültek Goldmark Károly szerzeményei, mégpedig a Camerata Scarbantiensis vonószenekar előadásában. A fiatalok pedig méltó módon, nagy sikerrel tolmácsolták a szerző kamarazenei munkáit.

Goldmark Károly Sopronban majd többek között Joseph Böhmnél tanult a bécsi konzervatóriumban, és pályáját színházi hegedűsként kezdte a leghűségesebb városban és Győrben, majd 1852 után bécsi színházakban játszott. Egész munkásságán az opera, a drámai zene vonala húzódik végig, ezért ma elsősorban mint operaszerzőre emlékeznek rá, a Sába királynője tette világhírűvé. A zenetudósok szerint a német és a francia romantika, a francia nagyopera vagy a programzene hatása éppúgy fellelhető zenéjében, mint az olasz opera, főleg a bel canto, és ezen belül is Bellini öröksége. A verbunkos stílust pedig éppúgy beépítette műveibe, amennyiben az megkívánta, mint keleti-orientalista motívumokat vagy éppen a zsidó liturgikus zenét. 

A Bőköz Fesztivál templomi koncertjei, a fiatal muzsikusok jelenléte kinyit mindig egy új dimenziókaput a programsorozat alatt. Ezek a 45-50 perces zenei élmények olyanok, hogy az ember a falak szülte és biztosította csendben arra figyeljen, ami képes megállítani az időt. Ekkor a levegő megtelik muzsikával és úgy tűnik, az élet egy pillanatra rögzíthető. A fiatal zenészek mély átéléssel, egy-egy virtuóz megoldást bevetve, pontosan, profi technikával, személyes történetként megélt megfogalmazásban nagy tisztelettel, alázattal játszották Goldmark Károly műveit. Tökéletes összhang, egymásra való figyelem közben szemmel láthatóan is nagy élményként élték meg a közös muzsikálást. Mindez pedig a közönségre is átragadt. Létrejött egy nagy találkozás. Goldmark Károly szellemisége kísérte a koncertet. Előhívott hangokban, hangulatokban, a templomok padjain és a falain túl. Csendet megtöltő zenei pecsétként az újrafelfedezés jegyében. 

(V.R.)