Genezis Kémesen

A rock and roll nem egy tánc, és ezt az ország egyik legismertebb musical sztárja mutatta meg. Dolhai Attila a Bőköz Fesztiválra elhozta új lemezének, a Genezisnek az anyagát. Hatalmas sikerű koncertet adott Kémesen. 

Dolhai Attila színpadra termett ember. Olyan énekes, művész, aki hangjával, jelenlétével, energiáival betölti a teret, s ezáltal a lelket. Az, hogy már a hangbeállásból is képes volt produkciót létrehozni, megénekeltetni a közönséget egy Piramis dallal, majd az István, a király egy számával, azt sejtette, a Genezis lemezének a bemutatása is emlékezetes lesz. Így is történt.

 A rock őszinte, szókimondó, kemény és egyenes műfaj. Nem bírja az őszintétlenséget, a mázt. A Genezis album ilyen. Dolhai Attila a dalokban beszél mindarról, ami a lelkében dúl. Hol tart az életben, a pályán. Mit gondol a világról, életről, szerelemről, szabadságról. Arról, mi hol is tartunk a földi sorsunkban. Ami elromlott, hogyan hozható helyre úgy, hogy megállunk és számot vetünk.

Dolhai Attila zenéje, dalai gitárcentrikusak. A gitár a keménységet, a finomságot, a ritmust, a vadságot, a szelíd romantikát, a lázadást is magában hordozza. Ritmust, belső szívverést, amikor egy hang elrepíti az embert egy örök forráshoz: a rock and roll titkához.

Nem tudni, melyik műfaj nyert vagy vesztett azzal, hogy Dolhai Attila a musicalt, az operettet választotta először, s utána tért vissza a rock györeihez, amely az ő indulási pontja is egyben. Talán kevesek emlékeznek arra, hogy 1999-ben a Kifutó című műsorban az Apáink útján Karthago dallal különdíjat nyert.       

Kémesen a közönség nem a musical sztárt, hanem a rock and roll embert láthatta a színpadon. Dolhai Attila pedig ebben is hiteles. Remek frontember, pillanatok alatt képes megnyerni magának a közönséget. Ő rálelt magában a szabadság zenéjére. Kereste régóta.  Mert ez a stílus tényleg nem egy tánc. Attila, and roll. Megállított kémesi pillanattal. Amikor a gitár eggyé válik az alkotó ember lelkével. Mindannyiunk Geneziseként.

(V.R.)