Olasz lélek, magyar szívvel 

Ha a hang kapcsol fénysebességre

Ha Velencében hallják Horányi László Szívemtől szívedik, szárnyakon szédülve című műsorát, amelynek keretében elhangzottak legendás itáliai slágerek is, azt mondhatnák neki ámulva: “Te olasz vagy, ne is tagadd!” Magyar szívvel, nagy lélekkel, hatalmas sikerrel adta elő a színművész azt az összeállítást, amelynek keretében jól megfért egymás mellett Sinka István, a P. Mobil, A képzelt riport vagy épp a La Mancha lovagja musical. 

Fotó: Wölfinger Béla

Horányi László ének és beszédhangja magnetikusan vonzó. Férfias erőt, bölcsességet, hitet, határozottságot sugárzik. Személyiségének varázsa, természetessége színpadra teremtették. A Bőköz Fesztiválon két helyen Tésenfán és Drávacsehiben is előadta önálló műsorát. A zenés összeállítás nem titkolt célja az volt, hogy olyan alkotókra, életművekre hívja fel a figyelmet, akik, és amelyek ismertek, s elismertek ugyan, de szerinte még nem kerültek fel arra a kulturális polcra, ahol a legnagyobbak foglalnak helyet. Így emlékezett meg többek között Sinka Istvánról, Jantyik Zsoltról, a PG Csoportról, az Ezüstbojtárról, a Mária evangéliuma musicalről, Szarka Tamás Kézfogás című daláról.  Produkciójának  kétségkívül legközönségvozóbb, leghatásosabb, legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor fellépése végén nagy olasz slágereket adott elő az Anconai szerelmesek című kedvelt színdarabból.  A „Ciao, Ciao Bambina”, a „L’Italiano”, az „Una lacrima sul viso”, olyan erővel hatottak, hogy a nézők nem vonhatták ki magukat abból az élményből, hogy utazzanak a zenék szárnyán egy olyan világba, ahol a szenvedély, a szerelem, a temperamentum, az olasz vér és lélek repíti az életet, a sorsot. Az ismert, kedvelt dallamok, a legendás olasz számok, Horányi László kisugárzása úgy vonzotta be vonósugárként a szíveket, akár a Csillagok háborújában az energiamező, a tartalék energia. Így kapcsolt képzeletbeli fénysebességre a színművész ezzel az összeállítással. 

Fotó: Wölfinger Béla


Az, hogy ebédidőben, a nagy melegben műsorával megtöltötte élettel a drávacsehi könyvtárat, nem kis teljesítmény, de a legnagyobb erénye ennek a produkciónak az, hogy hangulatával, atmoszférájával a szíveket is megtöltötte. Mert a vastaps után még sokáig dudorászták a nézők Az olasz (L italiano) cÍmű dal sorait: “Imádok útra kelni, gitárral énekelni, akárhol járok, a szívemből árad a dal az ég felé.” Most Horányi Lászlóval. Fénysebességre kapcsolva.

(V.R.)