Angyalok kenyere hangáldásban

Amikor egy koncert végén Oláh Tánia operaénekesnő Kuzsner Péter orgonaművész kíséretében elénekelte a Panis Angelicust, Cesar Franck klasszikusát a szaporcai református templomban, akkor úgy helyére került minden a lelkekben, szívekben Isten hajlékában, mintha angyalok kenyerét hallhattuk volna hangba, zenébe öntve magas színvonalú előadásban a tizedik, jubileumi Bőköz Fesztiválon.

Vasárnap templomi nap. Harangszó hív délelőtti Istentiszteletre, majd utána „Mennyei harmóniák” címmel egy szakrális, komolyzenei koncertre. Amikor az orgona és a mögötte ülő Kuzsner Péter, aki – Bécsben, Luxemburgban, Párizsban, majd újra Luxemburgban, meg egyáltalában Európa szerte ismert művész – úgy játszik, és közben beszél, ahogy egy egyetemi oktatóhoz illik. A művekről, keletkezésük történetéről, csupa zenei időutazásként. Olyan szerzőkről, akiket lehet, mi nem is ismerünk, de hatásuk érezhető. A komolyzene, egyházi zene meghatározói voltak. Mesél Bach, Handel, Schubert, Schumann, Verdi elődeiről, kortársairól és közben játszik az orgonán.

A templomi orgonát a hangszerek királynőjének tartják. Sokkal több, mint egy hangszer. Olyan, mint egy gyülekezet. Hangja közösségbe fog, megnyugtat, mélységekbe és magasságokba hív. Felemel, de nem úgy, mint egy gyorslift, hanem úgy, mint egy égi, végtelen híd. Lépésenként. Ajtóként az égre. Csillagkapuként.

Kuzsner Péter így is játszik rajta magas színvonalon. A játéka visz egy csendes víz felé, amikor nincs más, csak a dallamok, a szerzők által megírt égből jövő és égbe törekvő harmóniák. Az orgona mélybe ható hangjával, az ő játékával.

A szólista, Oláh Tánia először lépett fel a Bőköz Fesztiválon. A kolozsvári Zeneakadémián operaénekes szakon végzett, aztán a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen színész szakon is tanult román nyelven, majd ezt megfejelte magyar nyelvű színész mesterszakkal. Játszik különböző színházi előadásokban, s közben remekül énekel.

A templomban jól érezhető volt, hogy a hangjában hordozza nemcsak a művek mélységét, hanem a sorsának, útjának, lelkének, adni vágyó kiválasztott művészetének belső mozgatóit, háláját. Képzett technikájú, erős energiájú, fényt képviselő énekesnő. Ahogy megfogalmazta az áriákat, műveket, úgy jöttek vele azok a hangok, súlyok, repítő magasságok, amikor azt érzi az ember, hogy akit énekelni teremtenek, ahhoz adnak dalokat is. Azok pedig az ő alkotói, előadói igazságai. Hitelesek, önazonosak, holnapba vezetőek. Hangáldásban.

A műsoruk vége, a Panis Angelicus, olyan volt, mint egy délelőtti himnusz ebéd előtt. Angyalok kenyerével élve. Harangszóban, szaporcai fénysugárban.