Ősi erővel – Szatyor Győző lelkével

A Bőköz Fesztivál állandó lelke, résztvevője mindig megújuló kiállításaival Szatyor Győző, a Népművészet mestere, az MMA rendes tagja. Most is tárlata nyílt Tésenfán a HP udvarban.

A tárlatot dr. Hoppál Péter, kormánybiztos, országgyűlési képviselő, az esemény védnöke ajánlotta a látogatók figyelmébe, és a művész is beszélt részletesen életéről, munkáinak történetéről.

– Szatyor Győző művészetében megtaláljuk, tetten érjük az ősapáink, nagyapáink díszítő motívum készletét. Kiss Géza Ormánság című könyve a magyar népi hagyományok Bibliája, ami

Andrásfalvy Bertalan feldolgozásában az egész magyar ezeréves Kárpát-medence történeté vált, akárcsak Győző munkássága – mondta Hoppál Péter, aki bemutatta a kiállítás alkotásait, a litográfiákat a pusztuló tanyákról, amik nemcsak az Ormánságban, hanem a Tisza-tájon is előfordulnak. Majd részletesen beszélt a művész pályájáról, kalandos útjáról, könyveiről.

Szatyor Győző képzőművész, tanár, faműves az Ormánság egyik kiemelkedő művésze, aki 1947. december 18-án született a baranyai Bogdásán. A tizenéves korától sokat és jól rajzoló, mintázó, fúró-faragó fiút tanárai alkotó jellegű szakma választására biztatták. A Pécsi Grafikai Műhelynek 1983-tól művészeti vezetője volt. 1993-ban alapítója volt az Ormánsági Művészeti Központ Alapítványnak, illetve alapító főszervezője a sellyei Ormánsági Nemzetközi Festő és Faszobrász Alkotótelepnek. A mesterségátadás jegyében maga is publikált faműves szakkönyveket, művészetszervező munkásságáról albumokat, valamint a 2007-ben megjelent Az Ormánság vonzásában című munkájában önvallomásszerűen írta meg pályája történetét. A könyvek mellett néprajzi ismeretterjesztő filmek forgatókönyvének megírásában is közreműködött és ezekben többször szerepelt is.

Szatyor Győző szellemi, alkotó munkája, jelenléte az Ormánságban a legjobban talán úgy fogalmazható meg, hogy ő a „tiszta forrást” szülőföldjén találta meg. A Dráva-menti táj, s az ott élő emberek múltja és jelene, a hagyományos mesterségbeli tudást őrző iparos mesterek által készített fatalpas szerkezetű épületek, használati tárgyak, a festett templomi bútorok, kazetták, s a szokások, hagyományok kincseket jelentettek alkotói munkájához.

Ehhez itt egy korábbi idézet tőle:

„Azért fogtam szerszámot a kezembe – mint ahogyan őseim is tették -, hogy az évszázados fákból én is faraghassak. Lelkemet zártam be tárgyaimba, szobraimba. Tanítottam, amit megtanultam, hogy legyen majd később is kitől tanulni a jövő reménységével. Dolgoztam és dolgoztam Isten dicsőségére, magam és társaim épülésére… Elültetett fáim már gyümölcsöt teremnek. A hitem egyre nő lelkem templomában.”

Munkáiban ott él a művészet és pedagógia, és pedagógiájában pedig jelen van a művészet. A jubileumi Bőköz Fesztiválon látványos tárlata megmutatja, hogy ahol valami lepusztul, akkor annak gyökereiből új élet sarjadhat. Ormánsági szívvel. Szatyor Győző lelkével, hitével, művészetével.