Táncszédületben Kárpátokon túl

Ahol a lábuk, ott a szívük. Most itt volt nagyon. Szédületes, ámulatba ejtő, mély nyomot hagyó amit nyújtottak. Nem véletlen, hogy a közönség hatalmas ováció mellett felállva tapsolta meg a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Kárpátok visszhangja című fergeteges előadását Szaporcán, a tizedik Bőköz Fesztiválon.

Zsuráfszky Zoltán és Zs.Vincze Zsuzsa olyan hatású előadást alkottak meg, amikor a Kárpát-medence táncai egy igazi virtuóz folklórműsorba egyesülhettek. Amikor a nemzetközi szintű és minőségű táncosok Japántól Észak-Amerikát bejárva a csárdást, a legényes táncot, az erdélyi és magyar cigánytáncot, a hazai nyelvterület folklórkavalkádját a Rábaköztől a Székelyföldig, a Sárköztől a Matyó vidékig vagy Dél-Alföldig mindent a lábukkal és szívükkel eltáncolnak, képviselnek.

A közönség pedig ámult, hogy olyan üveges táncot láthatott, amikor nemhogy egy csepp nem csordult ki a lányok, asszonyok fejére tett palackokból – amiket még tánc közben ki is cseréltek egymás között – hanem letéve a földre, géppuskalábúan járták a csárdást, akkora energiával, hogy még az üvegben a bor is felforrt közben. A legényes pedig parádésan úgy dübörgött, mintha ezer csizma dobbant volna, és az Ormánságon túl is hallatszott olyan üzenettel: most táncolnak Szaporcán a legények.

Ritmus, erő, dinamika, sodró lendület, elvarázsolt közönség, a szenzációs zenekar olyan vonósugárként működött, hogy senki nem térhetett ki előlük ezen az esten. Ők elszavalták a tánc nyelvén, a mozdulatokkal a múltunkat, a hagyományainkat, gyökereinket, olyan szédületesen, hogy az ősi bölcsesség élhet előttünk:”nem a hamut kell nézni, hanem a tűz lobbanását látni.”

Van egy olyan mondás, hogy akinek a táncát nézed, akkor a szívéd hallod, szemét látod minden (láb)dobbanásban. A Kárpátok visszhangja kiváló előadás ezen túl is teremtett.

Összeforrasztotta a közönséget és a táncosokat. Végtelen, elválaszthatatlan kapocsként. Mindig visszatér hozzánk ez így. Mert igaz. Olyan, mint a szél. Repít a pörgő szoknyák, a dobbanó csizmák, a régi zenék világába. Amikor eszünkbe juthat: „nem az út számít, hanem, kivel teszi meg az ember azt.” Velük egy ilyen előadás után bármikor útra kelhetünk..

Szaporcai (nép)táncszédületben.