Ötszörösére nőtt Szaporca egy estére
Hangrobbanás a Bőközben: a Magyar Banda koncertjén fiatalok és idősebbek együtt ünnepelték a népzenét
Van az a koncert, amelyre az ember elmegy zenét hallgatni, és van az, amelyikből közösségi élmény lesz. Vasárnap este Szaporcán, a XI. Bőköz Fesztiválon a Magyar Banda koncertje inkább az utóbbi volt.
Ha pedig egy kis humorral szeretnénk meghatározni, mekkora közönség gyűlt össze, talán azt mondhatjuk: egy estére nagyjából ötszörösére nőtt Szaporca lakossága. A falu méretéhez képest ugyanis hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy együtt hallgassa a fiatal népzenészekből álló Magyar Bandát.
És talán éppen ez az egyik legszebb dolog a Bőköz Fesztiválban: hogy olyan helyekre visz nagy kulturális élményeket, ahol egyébként jóval ritkábban találkozik egymással ennyi ember, ennyi zene és ennyi generáció.
A színpad előtt ott voltak a fiatalok, a középkorúak és az idősebbek is. Különböző korosztályok, különböző élettörténetek, de egy közös este és egy közös zenei nyelv. A Magyar Banda muzsikája pedig hamar bebizonyította, hogy a népzene egyáltalán nem csak a múltról szól.
A 2020-ban alakult Magyar Banda a magyar népzenei mozgalom fiatal, ugyanakkor komoly szakmai tapasztalattal rendelkező muzsikusaiból áll. Tagjai többek között olyan neves előadókkal és együttesekkel is rendszeresen dolgoztak együtt, mint Berecz András, Sebestyén Márta, a Muzsikás vagy az Állami Népi Együttes. A zenekar sajátos zenei arculatát a hagyomány tisztelete mellett a kreativitás, a variálókészség és a fiatalos lendület jellemzi. Első önálló lemezük, a 12 betyár is ezt a szemléletet mutatja: a különböző tájegységek népzenei anyagából építkező muzsikában a betyár alakja és a szabadság gondolata válik visszatérő motívummá.
Szaporcán azonban nem kellett magyarázni, hogy miért fontos a népzene. Elég volt megszólaltatni a hangszereket.
A muzsika egyszerre volt ismerős és friss. Ismerős azoknak, akiknek a népdal, a népzene és a tánc még természetes része volt a gyerekkornak, és friss azoknak a fiataloknak, akik ma fedezik fel maguknak mindezt. A különbségek pedig néhány perc alatt eltűntek.
Mert a zene erre is képes.
Egy kis ormánsági településen egyetlen este alatt több mint 900 ember találkozhatott ugyanazzal az élménnyel. Nem kellett hozzá nagyvárosi koncertcsarnok, hatalmas stadion vagy több tízezres fesztiválközönség. Elég volt Szaporca, a Bőköz hangulata és egy zenekar, amely tudja, hogyan lehet a hagyományból élő, mai élményt teremteni.
A Bőköz Fesztivál éppen erre épít: Kémes, Szaporca, Tésenfa és Drávacsehi sajátos világát, hagyományait és közösségeit kapcsolja össze a művészettel és a kultúrával. A fesztivál nem egyszerűen programokat hoz a falvakba, hanem megmutatja azt is, hogy ezeknek a kistelepüléseknek van saját történetük, saját hangjuk és saját közösségi erejük.
Vasárnap este Szaporcának pedig valóban saját hangja volt.
A hegedű, a brácsa, a cimbalom, a bőgő és az ének megtöltötte a teret, a közönség pedig együtt figyelt, együtt mozdult és együtt örült. Fiatalok és idősebbek egymás mellett. Olyanok, akik talán máskor nem ugyanarra a koncertre mennének el.
Ezért volt különleges a Magyar Banda szaporcai fellépése.
Mert a koncert végére nem az számított, ki hány éves, honnan érkezett, vagy mennyire ismeri a népzenét. Egy dolog számított: hogy ott volt.
Egy apró falu néhány órára nagyvárossá változott. Nem az épületek, nem a lakosságszám és nem az infrastruktúra miatt, hanem azért, mert megtelt emberekkel, zenével és közös élménnyel.
Ha pedig valaki megkérdezné, hányan voltak a koncerten, a hivatalos statisztikák helyett maradjunk a szaporcai mérőszámnál: körülbelül ötször annyian, mint ahányan egyébként otthon vannak.
És ez talán mindennél többet elmond arról, mit jelenthet egy ilyen fesztivál egy kis település életében.
