Gitármágia egy géniusszal

Lépcső a mennybe, a rock történetének egyik legnagyobb alkotásával, a Led Zeppelin számával nyitott Stanley Jordan a Bőköz Fesztiválon a szaporcai Hétöles-tó színpadán olyan gitármágiát bemutatva, hogy tényleg az égig hatott a szédületes játéka, a nézők pedig nem ocsúdtak a varázslattól. A világ egyik legnagyobb gitárosáról nem véletlen írták le: a zseni szóval lehet dobálózni a műfajban, de azt csak egyedül őt illeti.

A Stanley Jordan Quartet szereplése a Bőköz Fesztiválon történetet írt, hiszen ekkora világsztár még nem lépett fel ezen a rendezvényen, sőt, településtörténetet is jelentett, hiszen a 200 fős faluban sem találkozhattak ilyen nemzetközi csillaggal.  A most létrejött Dráva Jazznek és Horváth Kornél Kossuth-díjas művészeti vezetőnek köszönhetően jött el a rendezvényre a Stanley Jordan Quartet, és varázsoltak. De úgy, hogy arra nem lehet jobb hasonlatot találni, ami Török László sportriporterhez köthető: ilyen nincs és mégis van.

Ilyen gitárjátékra csak a valóban kiválasztottak képesek. Nehéz jelzőket találni a futamaira,  témáira, arra, hogy ha úgy tartja kedve, egyik kezével gitározik, a másikkal zongorázik. Írtak róla olyat, hogy igazi jazzbe öltött kaméleon, mert sokoldalúsága, zenei átváltozásai követhetetlenek.

Szédületes, szenzációs gitáros, aki utcazenészként kezdte, s onnan indulva lett a műfaj legnagyobb csillaga. A szaporcai koncertjén előtérbe került a rockos énje, s közben a számokat, improvizációkat úgy öltöztette át jazzbe, hogy az lélegzetállító volt. Magasba, szó szerint a mennybe vitte a jazzt, amit Isten talán azért teremtett meg, hogy megszülethessenek ilyen zenészek. Technikája  világszintű, tudása pedig a pecsétje.
A mások által is használt speciális, úgynevezett „touch”, azaz érintésre épülő játékot Stanley Jordan zsenialitása és virtuozitása magasabb szinten tökéletesítette, így alakult ki a rá jellemző „tapping” technika. Párhuzamosan tud dallamot és akkordokat játszani. A fúziós zene egyik meghatározó személyisége. Zeneterápiával is foglalkozik. Olyan nagyszerű zenészekkel játszott, mint Art Blakey, Richie Cole, Stanley Clarke, Kenny Rogers, Kevin Eubanks és Dizzy Gillespie.

Az ő zenei utazásaihoz pedig nagyon magas szintű zenészek kellenek. Nem véletlen, hogy Dörnyei Gábor volt a dobosa, Horváth Kornél pedig az ütőhangszerese. Szenzációs ütemeket produkáltak az ütőhangszeres armadájukkal, s amikor pedig ketten mutatták meg közös produkcióval, milyen ha a ritmus a kezükből, lábukból, lelkükből jön, ezen a nyelven beszélnek, akkor a közönség hatalmas ovációba tört ki.

Ami pedig a quartet negyedik tagját illeti, nos, aki esetleg nem tudta volna véletlen, ki az a Laurence Cottle basszusgitáros, az ámulva jegyezte meg a nevét. Ahogy játszott, ahogy bekapcsolódott az örömzenélésbe. Mert látszott, nagyon élvezik és szeretik együtt megteremteni a zenét, a harmóniát, az ősi ritmust, a jazzt. Csak egy érdekesség, és jellemzi a sokoldalúságát, kevesen tudják: Cottle  írta és játszotta fel a stúdióban a Black Sabbath együttes 1989-es Headless Cross albumának basszus alapjait. Sőt, játszott Eric Clapton 1986-os August albumán is.  

Nos, ilyen világszintű zenészeket láthattak most a nézők a Bőköz Fesztiválon, illetve a Dráva Jazzen.A műfajt szerető közönség mindezt vastapssal jutalmazta, addig, amíg nem jött a viharjelzés, a villámok és Pataki András fesztiváligazgató úgy döntött, hogy a nézők biztonsága érdekében befejeződik a koncert, és a másik sztárzenekar, a Dirty Loops fellépése elmarad.

Aki viszont látta Stanley Jordanékat, az örök emlékkel, élménnyel vált gazdagabbá, mert ilyen gitáros géniuszt ritkán látni. Öröm egy évszázadban élni vele és Bőköz Fesztivállal.