Eperfa tájház – A hagyományok mentén

Száz táncos ostromolta a földet – Lakodalmas, őseink útján  

Ha valaki meg akarja tudni, milyen volt az Ormánság, a hagyományok, az értékek, a közösségek, a kultúra a múltban, annak a jelenben a legjobb helyszín a szaporcai Örökség udvar. Néptánctalálkozó, és igazi ormánsági lakodalmas várta a közönséget a kilencedik Bőköz Fesztiválon. 

Milyen, amikor száz táncos Szigetvárról, Nyíradonyból, Drávaszabolcsból, Sopronból, sőt, jöttek Újpetréről, meg Horvátországból bemutatja azt, hogy ha a ritmus, a szív, a lélek  találkozik a hely szellemével? Akkor ott történik a csoda, az, hogy jó élni, jó a bölcsekre figyelni, őseink útját tisztelni, azon járni. Baranya vármegyei táncokat látni, tőlük tanulni, velük együtt táncolni. Azt nézni, amikor pörögnek a szoknyák, csattognak a tenyerek,  s dübörög a csizma a földet ostromolva. Ez volt a nagyszabású néptánctalálkozó, amelynek sikere vastapsban volt mérhető a nagy hőségben.

Közben mesesziget, kézműves foglalkozás várta  a nézőket, s senki nem lepődött meg azon, hogy egyszer egy népviseletbe öltözött lány vagy legény elkezdte énekelni: „Járd, ki lábam, járd most! „

Azt tartják különböző tanulmányokban, kutatásokban, az „ormánsági ember mindig szeretett énekelni, dalolni. Az énekét az Úristenhez küldte, zsoltárokat, dicséreteket zengve, de dalaiba öntötte személyes érzelmeit, örömét, keservét, vágyait is”  Ezzel találkozhatott a nagyközönség is egyfajta időutazásként. 

Az ének, a  tánc, amúgy is jelentős volt az évszázadokban. Apáról fiúra szállt, fontos volt, hogy egy fiú, férfi jól táncoljon. A  táncalkalmakon találkozhattak egymással  a jövendőbeli párok. Egy tanulmány szerint  „a régi időkben aki nem tudott táncolni, azzal a lányok nem szívesen beszélgettek. Ugyanakkor ez fordítva is igaz volt, amelyik lány nem tudott jól táncolni, azt illendőségből ugyan felkérték, de kelendőek a jó táncos lányok voltak. Tehát a táncalkalmak adta lehetőségeken történt meg a párválasztás, mely az emberek életében az egyik legfontosabb állomás.” 

A Sipos Ferenc művészeti vezető által szervezett bőközi folk központú program csúcspontja egy igazi ormánsági lakodalom felelevenítése volt a lánykéréstől a meneten egészen az esketésen át a menyasszony táncig.

Hihetetlen látványos és nagy sikert aratott programja volt ez a fesztiválnak, hiszen egy ember életében a társválasztás, fordulópont, nem véletlen, hogy az ormánsági lakodalom volt időtartamában a leghosszabb, szokásaiban a leggazdagabb. Ez az ünnep adta a lehetőséget a mulatságra, táncra, örömre.

Most a hagyományt felelevenítve apáink, őseink útján járva az Eperfa-tájházban nemzedékek egymásra találásával, közösségek értékeivel, csárdásokkal, lassú ugrósokkal, vőfélyverssekkel, s a hozzá kapcsolódó élményekkel együtt megkaphattuk mindezt.. És ilyenkor mindenkinek elhúzzák a nótáját. Mert ugye egy mondás szerint akinek nótája nincsen, annak szíve nincsen. Szaporcán bőközi szívvel szól mindig a nóta.