A kották keresztjeiben

Az élet keresztjei olyanok, mint a kotta keresztjei: felemelnek. Ludwig van Beethoven mondta, s ez jutott eszembe, mikor meghallgattam az olasz Isa Trotta és Boros Misi zongoraművészek valóban virtuóz, felemelő, földi dimenziókat elhagyó nagy sikerű koncertjét a tizedik, jubileumi Bőköz Fesztiválon Tésenfán.

A Bőköz Fesztivál keretében Tésenfán tavaly nyílt meg nagy érdeklődés mellett a Boros Misi Zeneliget és Zenepavilon. Aki nem ismeri ennek a történetét, íme: a szervezőknek olyan ötletük támadt, hogy ne csak elhunytakról emlékezzenek meg az időben, a jelenben, hanem a jövő nagy ígéreteire is gondoljanak. Ezért keresték meg a tehetséges pécsi művészt, akinek felajánlották, biztosítanak számára egy kis házat a településen, amit, ha akar pihenésre, feltöltődésre, alkotásra, gyakorlásra, mesterkurzusok tartására előre egyeztetve használhat élete végéig. Az ingatlan mellett egy liget található, oda építettek egy kis zenepavilont, ahol Boros Misi mindezért cserébe minden évben koncertet ad majd. Ez egyfajta üzenet és remény a jövőnek. 

A mostani koncertje előtt Pataki András fesztiváligazgató  elmondta:olyan tehetség adta a nevét ehhez a kétségkívül szokatlan kezdeményezéshez, ötlethez, akiről most az feltételezhető, az ország egyik legkiemelkedőbb zongoristája lesz – ha már nem az – világsztár lehet, s az ő lelkületével megtisztelő ezeket a zenepaviloni koncerteket megtartani, hallgatni. 

Dr. Hoppál Péter kormánybiztos, országgyűlési képviselő, a fesztivál védnöke megnyitójában arról beszélt, hogy ebben a környezetben létrejött egy koncerthelyszín, amely a legmagasabb szintű művészeti templommá vált. Felidézte, hogy a baranyaiak, pécsi származásúak követhetik egy olyan művész felnövekedését ifjú tehetségként, csodagyerekként, akár Mozartét. Láthatják pályáját a fesztiválon keresztül is. Követhetik tehetségének további forrását,, tudásának, technikájának gyarapodását, a külföldi intézmények vetekedését  érte- csak náluk folytassa tanulmányait – hogy az ország ifjú zenei követetének alázata nem csökkent, sőt, még jobban megérett. Repertoárja fantasztikusan kiszélesedett, technikája a legnagyobbak közé sorakoztatta fel őt. 

A két zongoraművész fellépése Tésenfán azért is volt különleges, mert ők már 2015-ben találkoztak nagyon fiatalon, tíz éve a Virtuózok koncertjén a zongora bűvületében. Most jubiláltak ők is a fesztivállal együtt, miközben léptek már fel közösen Olaszországban, Németországban is.

Tésenfai koncertjeiken Georg Friedrich Händel, Ludwig van Beethoven, Robert Schumann, Bartók Béla, Frédéric François Chopin nagyformátumú műveiből  játszottak el darabokat, sőt a végén együtt is zongoráztak. Érezhető volt az összhang a műsorválasztásaikban. 

Isa Trotta, aki szintén képzett zenész, több versenyt is megnyert, a női finomságot hozta be a játékával. A zenében a fekete-fehér billentyűket járva közösen a szerzőkkel, olyan volt vele hallgatni a műveket, mintha a nagy vizeken járnánk. Látjuk a messzeséget, de a túlsó partot soha. Ezért is mondták az indiánok, nézz az ég felé, egy sasban meglátod az összes óceánt. Isa Trotta játéka világnyelv, a beszippantott levegő muzsikája. Mindig végtelen. Ég felé tör sasként.

Boros Misi az erő, dinamika, belső töltet, érzékenység, a lelki átélés, amikor a teremtő muzsika új életre kel belőle, benne. Olyan megfogalmazásban, hogy amit el akar mondani világból,s még nagy törzsfőnökök és indiai guruk sem tudnak megfogalmazni, azt elmeséli nekünk a zongoránál. Nagy szerzőktől, nagy előadóként.

A varázslatok erejével. Amikor az élet keresztjei találkoznak a kották keresztjeivel. Azért vol jó hallgatni a két fiatal tehetséget, mert ők maguk váltak a zenévé. El is felejtettem, hogy zongoráznak.Mert a lelkük zeneként élt az ősi fák között.. Milliónyi színnel, hiába csak kétszínű a hangszereik billentyűje. A fényük költészet a zenében. Átfújták ezt játékukkal a közönség a mindenség felé.

(V.R.)