Néptánc, népzene és hagyomány a XI. Bőköz Fesztiválon

Szaporcán a XI. Bőköz Fesztivál idén is bebizonyította, hogy a néptánc és a népzene nélkül elképzelhetetlen lenne ez a különleges, hagyományőrző rendezvény. A fesztivál egyik legfontosabb küldetése évről évre az, hogy a térség kulturális örökségét bemutassa, a hagyományokat továbbadja, és közösséget teremtsen a népművészetet szerető emberek között.

A szaporcai programok egyik meghatározó eleme ezúttal is a néptánc volt. A fellépő együttesek produkcióit a Bohaj zenekar kísérte, autentikus népzenei hangzásával még teljesebbé téve az előadásokat. A színpadon egymást követték a különböző tájegységek táncai, miközben a közönség a magyar népi kultúra sokszínűségébe is betekintést nyerhetett.

Az est egyik kiemelkedő pillanata a Dél-dunántúli Folklórkommandó Csárdás és legényes című előadása volt. A lendületes táncok, a virtuóz férfitáncok és a csárdás hangulata magával ragadta a közönséget, méltó fénypontot adva a szaporcai estének.

A rendezvényen több neves és helyi kötődésű együttes is bemutatkozott. Fellépett a soproni Pendelyes Táncegyüttes, az Ormánsági Táncegyüttes Szaporcáról. A határon túlról Horvátországból érkeztek az Újbezdáni Ifjúsági Hagyományőrző Néptáncegyüttes, és a Szederinda Citeraegyüttes, amelynek muzsikája szintén fontos színfoltja volt a programnak.

A hagyományőrzés már a legfiatalabb korosztályt is megszólította. Nagy sikert aratott a gyermeklakodalmas, amelyben újbezdáni, és drávafoki gyermek táncosok vettek részt. A fiatalok játékos, mégis a régi szokásokat hűen idéző produkciója egyszerre volt kedves és tartalmas. A gyermeklakodalmas megmutatta, hogy a néphagyomány akkor maradhat igazán élő, ha azt a következő nemzedékek is magukénak érzik és továbbviszik.

A fesztiválon a néptánc mellett a népzenei örökség előtt is tisztelegtek szervezők. Megemlékeztek a Kémesen, az Ormánságban született Tarr István kiváló cimbalmosról, akinek munkássága fontos része a térség zenei hagyományának. Emlékét a jelenben Kiss Alfréd népzenész elevenítette fel, akinek remek cimbalomjátéka méltó módon idézte meg Tarr István zenei örökségét. A cimbalom hangja egyszerre kötötte össze a múltat és a jelent, bizonyítva, hogy egy kiváló muzsikus emléke és művészete évtizedek múltán is tovább élhet.

A fesztivál keretében ismét megrendezték a „Járd ki lábam!” néptánctalálkozót is, amelyen Baranya vármegye számos településéről érkező fiatal és idősebb táncos mutatta meg tudását. A találkozón a nap folyamán közel 180 néptáncos lépett színpadra. A közös tánc nem csupán látványos műsor, hanem valódi közösségi élmény is: a résztvevők egymástól is tanulhatnak, megismerhetik más települések hagyományait, és együtt élhetik át a néptánc örömét.

A Bőköz Fesztivál különlegessége éppen ebben rejlik. A népzene, a néptánc és a hagyományőrzés nem önmagában jelenik meg, hanem szorosan összekapcsolódik a kis települések közösségeivel. Ezek a rendezvények lehetőséget teremtenek arra, hogy a falvakban élő közösségek megmutassák értékeiket, a fiatalabb generációk pedig ne csak könyvekből vagy felvételekről ismerjék meg elődeik kultúráját, hanem saját élményeken keresztül is megtapasztalják azt.

Szaporcán ezúttal is együtt volt múlt és jelen: a régi dallamok, a hagyományos táncok, az egykori mesterek öröksége és a mai fiatalok találkozása. A gyermeklakodalmastól a virtuóz legényesig, a citera hangjától a cimbalom muzsikájáig sokféle formában elevenedett meg a magyar népi kultúra.

A XI. Bőköz Fesztivál néptáncos és népzenei programjai így nemcsak szórakozást kínáltak, hanem egyben hidat is képeztek generációk, települések és tájegységek között. A színpadon felcsendülő muzsika és a táncosok lépései pedig ismét megmutatták: amíg vannak közösségek, amelyek fontosnak tartják hagyományaik őrzését és továbbadását, addig a népi kultúra is élni fog.