Amikor Koós Réka padlót felszedő módon és egeket repesztően elénekelte Tina Turnert megidézve a Proud Mary című számot, majd Papp Attila elegánsan sinatrai sítlus-úton járva varázsolta el a nézőket és Náray Erika dzsessz hercegnőkre jellemző energiával hangdetonátorként szőnyegbombázásként hatott hangjával a közönségre a Budapest Jazz Orchestra (BJO) kíséretében, akkor mindenki érezhette, megint egy emlékezetes élménnyel térhet haza a Bőköz Fesztiválról a szaporcai Hétöles tótól.
Remek hangulatú koncert, 1200 néző, igényes muzsika jellemezte a Kollmann Gábor vezette BJO szombat esti fellépését a fesztiválon. Olyan volt ez műsor a szólistákkal, mint amikor a végtelent szeretné az ember állandó társként a hétköznapi útjain, s közben ez a zene szóljon. ” Táncolni kell uram, a zene majd csak megjön valahonnan” – ezt mondta Zorba, s a zene most a Bőközben úgy szólt, hogy sokan táncra is perdültek. Olyan volt ez a koncert, mint amikor a szalmaszál válik varázsütésre nevetéssel, derűvel csiszolt gyémánttá a szalmabálákból. A hang megjelenik az égen csillagként, a lélek pedig szívekbe mártja a szót, a dallamot. Bölcsen, figyelő tükörszemként. Mert jó ezt a muzsikát hallgatni.
A műfaj színei, szabadsága hangparádévá változtatta az éjszakát és az ember úgy érezhette magát Szaporcán, akár egy amerikai jazz bárban, amikor a szvinges életérzés kopog az ablakon, dagasztóba kerül minden pillanat, s átszűrve a fényen viszi tovább az üzenetet. Egy élet titkos, megfejthetetlen jeleként a belső örökséget, ezt a felszabadító muzsikát.
A minőség, az igényesség jegyében olyan volt ez a koncert a Bőköz Fesztiválon, amely életérzést adott. Hogy jó a Bőközben lenni, ahol ilyen zene szól, ahol ilyen szólisták képviselik a lelkekbe hömpölygő zenét. A jazz a rock and roll előtt a szabadság hírnöke volt és mindenki ezt hallgatta, mert ebben a műfajban igazán szabaddá válhatott. New Orleans helyett most Szaporcán érte utol a hallgatóságot a zenei a varázslat egy atmoszféra, egy hangulat.
Azt tarják, a zene emlékekből, ízekből, emberekből, a szívből áll össze. A lélekvilágból, amit összegyűjt a mozgásban lévő sors. Olyan volt ezt a koncertet hallgatni, mintha az ember repülne egy érzésbe. Jó a Bőközben lenni ezért. A zene olyan akár egy időgép. Bárhol lehet közben a közönség. „A zene egy igazi állandó. Ezért kapcsolódunk hozzá ilyen erős zsigeri alapon, tudod? Mert egy dal azonnal visszarepíthet egy pillanatba, egy helyre, de még egy emberhez is. Nem számít, mi más változott meg a világodban, az az egy dal ugyanaz marad, épp, mint az a pillanat.” Ezt mondta Sarah Dessen regényirónő. Ez a koncert a jazz mágiája volt. Bőközi jazz and roll. Méghozzá a legmagasabb szinten. Zenei csillagok között.
(V.R.)